Elolvastam a könyvet, utána néztem meg a filmet. A könyvben pl. nem említi a szexuális tartalmakat és ahogy emlékszem az interjúkra, soha egyetlen szóval nem említette és nyilatkozta is, hogy erről nem szeretne beszélni, ami a Stockholm-szindrómásoknál teljesen érthető. Szerintem a film ettől a vonaltól eltekintve hűen adja vissza a valóságot. Egy részt ez egy megtörtént eseten alapul, másrészt hogy a manóba ne lett volna anorexiás a szereplő, hiszen fogva tartották, nem kapott rendesen enni, nem volt napfényen sokáig (D-vitamin). Persze, hogy meghízott a szabadulás után, a hormonháztartása, a gyomra beszűkült, ne ezek alapján ítéljük már el a filmet. Ajánlom a filmet, könyvet is, korrektül adja vissza a (sajnos megtörtént) valóságot.