Ez igaz ugyan az volt ennél a filmnél is mint mikor még javában forgott az éhezők viadala utolsó 2 része, és elment az élők sorából Philip Seymour Hoffman aki az egyik kulcsszereplő volt a filmben pedig még lettek volna jelenetei több napi munkára kiosztva, de az ő esetében a meglévő anyagokkal variáltak és úgy lett megoldva a film de itt ennél a filmnél az volt hogy a való világbeli részek lementek, Ledger közreműködésével de a fantáziavilág sajnos nem lett leforgatva halála előtt és azért is, kellett az ottani jeleneteket ezekkel a kiválasztott kollégáival megoldani mert nem akarták gondolom az egész filmet újravenni rá esően. És mivel ez a film úgyis nagyrészt fantázia mű jobban ezért gondolták miért ne kapjon Ledger figurája, egy ilyen szereplési módot hogy 3 féle kivetülése jelenik meg a vásznon, a képzelet birodalmának világán belül szóval a körülmények áldozata lett a film valahol de ennek ellenére, nagyon kreatívan megoldották a látszólag áthidalhatatlan problémát amit Ledger halála hozott elő.
A színházi társulatával utazó Dr. Parnassus páratlan lehetõséget kínál napjaink közönségének.
Varázstükrén keresztül a földi realitásból a határtalan képzelet fantasztikus világába léphetnek át; választhatnak fény és öröm, vagy sötétség és bánat között.
E mágia mögött azonban sötét titok lappang. Parnassus évszázadokkal ezelõtt fogadást kötött az ördöggel és elnyerte a halhatatlanságot. Késõbb, amikor találkozott élete szerelmével, egy újabb egyezséggel fiatalságra cserélte halhatatlanságát.
Csakhogy az ördög ezért az ifjú Valentinát, a mágus lányát kérte, akiért eljön, amint betölti tizenhatodik születésnapját. A határidõ közeleg, ezért hogy mentse szeme fényét, Parnassus köt egy utolsó fogadást: az nyer, aki elcsábítja az elsõ öt lelket. A Doktor a társulat vad, komikus és lenyûgözõ figurái közül annak ígéri lánya kezét, aki segít neki nyerni.
Kalandos, és minden képzeletet felülmúlóan szürreális utazás veszi kezdetét idõn és téren át.