az ilyen kölköknek egy két atyai bazi nagy pofon kéne,vagy egy alapos seggbe rugdosás...az letőrné a szarvaikat...nem még az ado fizetők pénzéből küldözgetni őket mindenféle intézményekbe...könyörögni egy ilyennek hogy javuljon...(egy drogosnak sem lehet szépszoval könyörögni hogy hagyja abba,az ilyenek nem értenek semmiből)Az ilyet vagy bezárnám egy gumiszobába,ott aztán tombolhat,vagy küldeném egyből katona suliba-ott tanulna fegyelmet és tiszteletet. A régi szép idők amikor még a tanár lebaxhatott egyet a gyereknek,akkor még volt fegyelem...most meg az ilyen veri a tanárt,szégyen. Aztán lehet sajnálni az ilyeneket hogy oh szegény ilyen szülökkel nött fel...ez blabla,,,énis apanélkül nöttem fel...még sem lettem egy dühöngö lázado kettyos birka. És ebben a filmben ez a gyerek inkább ugy viselkedik mint egy ujgazdag kis elkényeztetett takony aki keresztül gázolhat akárkin...sem mint egy magára hagyott kirakott árva.
Malony, akit az édesanyja hatévesen magára hagyott, úgy jár a fiatalkorúak bíróságára, mintha hazamenne.
A nehéz sorsú csemete szinte már családot alkot Florence-szel, a nyugdíj előtt álló bíróval és Yann-nal, a szociális munkással. A két szakember együtt követi a fiú útját, miközben próbálják megmenteni, az életét egyenesbe hozni.
Malony azonban végül egy szigorú javítóintézetbe kerül. Itt találkozik Tes-szel, egy nagyon különleges kislánnyal, aki megmutatja neki, hogy van még remény.
