Egy 10/5. Többet vártam ettől a filmtől. Nem rossz, de nem is jó. Kicsit kusza, semmitmondó, felületes.
Grace Kelly (Nicole Kidman) a gyönyörű és igézően tehetséges színésznő, Hollywood kedvence mesébe illő fordulattal az ő hercegét választotta, mikor 1956-ban maga mögött hagyott mindent és feleségül ment szerelméhez, a Grimaldi-ház fejéhez, III. Rainer monacói herceghez (Tim Roth).
A szakma és a közönség is imádta Grace-t, a romantikus, törékeny szépséget, akit sosem tudtak kiverni a fejükből.
Így van ezzel Alfred Hitchcock is, aki 6 évvel Grace menyegzőjét követően szeretné múzsáját visszacsábítani Hollywoodba, hogy játssza el új filmje, a Marnie főszerepét Sean Connery oldalán.
Óriási a kísértés és a felelősség, egy asszony és egy ország jövője egyszerre a tét. Mindeközben ugyanis a hercegnek nem csak házassága válságával de komoly politikai problémával kell szembenéznie: a fenyegetés a szomszédos Franciaországból érkezik.
De Gaulle megpróbálja megadóztatni Monacot, sőt elvenni a városállam függetlenségét. III. Rainer ultimátumot ad Grace-nek: vagy a még benne rejlő szenvedélyt választja és visszatér a csillogó Hollywoodba, vagy élete legnagyobb szerepében áll helyt, Monaco hercegnéjeként.
Egy színésznő, feleség, anya és hercegné és egy sorsfordító év, amelyet a Piaf rendezője festett nagyvászonra.
Nicole Kidman volt már jobb is, de azért mégiscsak-mégiscsak. 
