Húha!Akkor most nincs link?
A Mese a cseresznyevirágokról című első epizódban megismerjük Takakit és barátját, Arakit, akik egyformán szeretik a könyveket, és akiket egyformán szeretnek gúnyolni a többi gyerekek. Akkor is tartják egymással a kapcsolatot mobilon és e-mailen, amikor szüleikkel elköltöznek. Egy újabb költözés előtt Takaki meg akarja látogatni Arakit, de a vonatút végtelenül hosszúra nyúlik és ismeretlen állomásokon vezet át.
Az Űrhajósok címet viselő második részben magányos fiatalemberként látjuk viszont Takakit a Tanegasima-szigeten, amint SMS-eket ír Arakinak, amiket aztán soha nem küld el, miközben egy magányos fiatal lány, Kanae - akinek elsuttogott monológjai szolgálnak narráció gyanánt ? arra készül, hogy szerelmet valljon a fiúnak.
A harmadik, mában játszódó epizód, amely a Másodpercenként 5 centiméter címet kapta, magányos szobákban és Tokió személytelen miliőjében játszódik. Takaki kiábrándult felnőtt, aki céltalanul bolyong a városban, és csodálkozva megtorpan, amikor egy ismerősnek látszó nő vele szemben keresztezi a vasúti síneket.
Mert nem az a 500m/s fáj amit a Föld nélküle siet el, vagy az az x km ami tőle elszakít, hanem az a gyilkos, megléphetetlen 5 cm, ami ott feszít és vibrál, amikor Ő -aki annyira fontos volt, mint a levegő, s olyan sorsközös,mint a lelkitárs- végre karnyújtásnyira melletted áll, s te egyszerűen csak tudod, valahonnan mélyről, hogy képtelen leszel már az és újra olyan közel lenni hozzá, mint egykoron. S ha ebben a szívfacsaró érzésben magára ismer az ember, akkor az olyan kicsit belehalós pilanat, ami az évek alatt is csak szelídül, de igazán sose múlik el. 
Nah', egyébként szentimentálian gyönyörűek a színek, a zene, a hangulat..végre valami amit bátran ajánlhatok. Mondjuk szinkron nélkül szerintem átütőbb az egész (ügyesek a senjuk), szóval ennek hiánya ne tántorította el senkit 
