Nem azt kaptam, amire számítottam de tetszett.
Ha valakiknek, hát akkor a finneknek igazán elnézhetjük, hogyha egy kicsit kifigurázzák a Télapót. A Rare Exports: A Christmas Tale egy sötét hangulatú - inkább felnőtteknek szóló - mese a jeges Északról, amelynek műfaját ugyan nehéz behatárolni, a film lezárása egyértelműen horror paródiára utal.
A finn Jalmari Helander nem csokimikulással ajándékozza meg nézőit, hanem a Télapó kiforgatott változatával. Helander Télapója nem a kedélyes vörös ruhás, pirospozsgás arcú, nagyszakállú, jóravaló öregapó, aki a jó gyerekeket ajándékokkal halmozza el, hanem a rossz, engedetlen gyermekekre specializálódott, nálunk a krampusznak megfelelő rendkívül sötét figura, aki szó szerint szíjat hasít a hátakból, sőt, előszeretettel fogyasztja reggelire a rossz fát tűzre tevő „csemetéket”. Ezt a szörnyűséges Télapót bizony a lappföldiek sem komálták, s előbb vízbe próbálták fojtani, majd jégbe hűtve több száz méter mélyre temették egy hegy gyomrába. Az évszázadok folyamán a hozzá fűződő legenda egyre színesebb változatokban élt tovább, hogy aztán visszájára forduljon. Ám egy titokzatos üzletember érckitermelésbe kezd a Korvatunturi-hegyen, aminek hatására a környéken megmagyarázhatatlan események történnek. A hirtelen megtizedelt rénszarvasállomány okán Rauno, a helyi vadász és barátai a bányatársaságra kezdenek gyanakodni, és elhatározzák, hogy visszakövetelik, ami az övék.