a tarkovszkíj érthető de száraz. Tiz percig oké se tovább. A soderberg már fogyasztható, elképesztően hangulatos, de ótvar lassul. Hát ilyen a sztori na. De egészestésnek, filmélménynek kevés. Viszont érdekes hogy zimmer az interstellárt innen halászta, és az oblivion is átvett hangulati elemeket, mint clooney flashbackjei, és ha más nem elég ránézni a női karakterre. A helyzet az hogy furcsa módon a Kosinski Oblivion-ja valahogy sokkal közelebb áll Lem Solarisához mint konkrétan a két Solaris mozi együtt és külön-külön. Hát ha Lem-et filmesítünk, ki tudja lehet érdemesebb egy lengyelre bízni.
Soderbergh Solarisa alapvetően érzelmes, rejtélyekkel teli szerelmi történet, melynek cselekményét tudományos-fantasztikus háttér foglalja keretbe.
Dr. Chris Kelvint azzal a feladattal bízzák meg, hogy megtalálja az okát a Prometheus nevű űrállomáson tartózkodó, tudományos kutatást folytató, mindössze háromtagú tudóscsoport rejtélyes viselkedésének. A kutatók ugyanis mindenfajta kommunikációt megszakítottak a földdel.
Kelvin, miután áttanulmányozza a Prometheuison lévő csoport vezetője, Gibarjan (aki mellesleg Kelvin jó barátja) hivatalos közleményét, elvállalja a feladatot. A parancsnok Kelvin segítségét kéri. Az űrállomásra érkező Kelvin, aki tisztában van azzal, hogy az ő véleménye nyomán születik meg a végső döntés a Prometheus további sorsáról, megdöbbenve látja, hogy Gibarjan időközben öngyilkosságot követett el, a bázison maradt két tudós pedig paranoiához hasonló elmezavar jeleit mutatja. Látomásaik minden bizonnyal a Solaris nevű bolygón végzett kutatómunkájukkal állnak összefüggésben. Lassanként Kelvint is hatalmába keríti e különös világ misztériuma.
Stanisław Lem 1961-ben megjelent azonos című műve nyomán.