Gosick 1. évad online

Gosick 1. évad online (2011)

Gosick

Értékeléshez regisztráció szükséges!
Pletyka, vagy tény? Igazság, vagy hazugság? Illúzió, vagy valóság? Legenda, vagy az emberiség múltjának tudományosan igazolható történéseinek egyike? Talán egyik sem, talán mindkettő. A Gosick-ban tudomány és mágia, múlt és jövő akaszkodik össze, és egy alternatív történelem szele véres gyilkosságokon keresztül sodorja magával az anime főszereplőit - a nézőkkel együtt.


Kujo Kazuya cserediákként érkezik az aprócska európai ország, Saubure elit akadémiájára tanulni. Nehezen illeszkedik be, hiszen pechjére túlságosan is hasonlít az iskolában terjengő kísértethistóriák egyik vérfagyasztó szereplőjére. Lelkiismeretes tanára, a kissé hebehurgya Cecile-sensei közbenjárásával megismerkedik az iskola másik „fura alakjával”: az életét a könyvtárban élő, felettébb intelligens, ám nem túl barátságos Victorique-val. A furcsa páros természetesen nehezen csiszolódik össze és alapjáraton vonzza a bajt. Az állandó jelleggel ijesztő történetekbe és gyilkosságokba botló Kazuya-kun Victorique segítségével ered a rejtélyek és a gyilkosok nyomába, hogy aztán kénytelen-kelletlen rájöjjenek: egyszerű bábok ők egy hatalmas színpadon, és a zsinórokat a háttérből valaki más mozgatja.

Sakuraba Kazuki Gosick című light novel sorozata, amit Takeda Hinata illusztrált, 2003-ban debütált a Fujimi Shobo kiadónál. A light novel sorozat jelenlegi hat kötete mellé GosickS* néven megjelent még három kötet, mely a sima sorozat kiegészítése, és amiket együtt szoktak emlegetni az eredeti sorozattal – ami így kilenc kötetre rúg. 2008-ban útjára indult a Kadokawa Shoten gondozásában, a Monthly Dragon Age-ben az Amano Sakuya rajzolta manga sorozat is, ami jelenleg a hatodik kötetnél tart. A light novelt alapul vevő 24 részes anime a 2010-es téli szezonban startolt a TV Tokyo-n, a Bones jóvoltából.

Az anime adaptáció a teljes light novel sorozatot feldolgozza (beleértve a három GosickS kötetet is, a történet időrendi sorrendje szerinti helyükre illesztve), ami igen üdvös, lévén így nem marad félbe ez a kellemes kis sztori. Ez azonban némi kellemetlenséggel is együtt jár. A light novel kötetek egyedi hangulatfestése, mélyebb jellemábrázolása, és az egyes ügyek részletes, mozzanatról-mozzanatra való felépítettsége az anime feszített tempója miatt háttérbe szorul. A sorozat végig pörgős marad, a gyilkosságok és egyéb furcsaságok szünet nélkül követik egymást. Ennek megfelelően a megoldandó esetek lebutított verzióban kerülnek a néző elé: még véletlenül sem eshet meg az a szörnyűség, hogy valaki netán nem jön rá a megoldásra. Ez nem ritkán bosszantó, főleg, hogy néhány logikai gikszer is be-becsúszik – ami a könyvekben nem nagyon fordul elő. Viszont a sorozat előnyére válik, hogy a háttérben elejtett apró kis mozaikdarabkák a sorozat végére azért ügyesen összeállnak. Ami még mindenképpen az anime javára írandó, az a hihetetlenül eltalált hangulatteremtés. Az 1920-as évek alternatív Európája tényleg megelevenedik a szemünk előtt: a bazaltköves utcákon végigcsattogó lovas kocsikat még nem szorították ki az automobilok, a több emeletes labirintusszerű könyvtárban a kanyargó lépcsősorok vaskos kötetek ezreit rejtik, a világtól elzárt hegyi falu babonás szokásai még nem koptak ki a mindennapokból, királyok és arisztokraták szövögetik emberek ezreinek sorsát a háttérben, miközben a misztikum és a tudomány kéz a kézben jár az utcákon, és Kelet meg Nyugat saját felsőbbrendűségének palástja mögül szemléli egymást. Az enyhén gótikus felhang mindezt csak még jobban felerősíti. A szereplők ugyan nem több dimenziós, mélységeikben felépített karakterek, mégis kedvelhetők erősségeikkel és gyengeségeikkel egyetemben. A grafika szép, az élénk színek megfelelően váltakoznak a gyilkosságok mellé társuló nyomasztó, sötétebb képekkel.

A seiyuu stáb korrekt, de azért kiemelkedőnek semmiképp sem nevezném. A Risa által énekelt OP kellemes és fülbemászó, de igazi erősségét az alatta futó képsorok illusztris grafikai megvalósítása adja: az art nouveau-s látványvilág ügyesen alapozza meg az anime múltat idéző hangulatát. Mindkét ED-t Komine Lisa énekli, és míg az első tizenkét rész alatt felcsendülő Resuscitated Hope a gothic rock felé tendáló ritmusosabb darabot képviseli, a tizenharmadik résztől aláfestésként szolgáló Unity líraibb húrokat penget. Azt kell mondanom, hogy a két záródal remekül eltalált, jól illeszkedik az animéhez és ügyesen erősíti annak hangulati elemeit. Az animében felcsendülő háttérzenékről mindez azonban nem mondható el: nem igazán hagynak maradandó nyomot a néző elméjében.


A Gosick ügyes részletességgel felépített goth-lolis, nyomozós sorozat, rejtélyes múltú, bár kissé klisés karakterekkel, érdekes gyilkossági ügyekkel – és azok kevésbé érdekes megoldási módszereivel, melyek ügyesen ívelnek át mind a 24 részen keresztül, megtámogatva így a sokáig háttérben megbúvó valódi történetet. Viszont kezd felmerülni bennem a szörnyű gyanú, hogy az igazán jó light novel adaptáció ritka, mint a fehér holló: az ígéretes darabok többsége könnyedén elvérzik a bejáratott anime-kliséknek való megfelelési kényszer oltárán. Sajnos ebből a szempontból a Gosick sem kivétel: light novel adaptációként épphogy csak súrolja a lécet, viszont attól elvonatkoztatva, különálló anime sorozatként szépen megállja a helyét.

Filmmel kapcsolatos linkek

Bármilyen probléma esetén (film vagy sorozat indítása, nem működő adf.ly) használjátok a segítség menüpontot, vagy jelezzétek a hibát a kapcsolat menüpontban.

Hozzászólások

A közösségi funkciók használatához (pl.: hozzászólás) be kell jelentkezned vagy regisztrálnod!

1
Az anime adaptáció dramaturgiailag csapnivaló. Ilyen formában nem "néhány ligikai gikszerről", hanem az egész sorozatot élvezhetetlenné tévő, a teljes stáb munkáját megsemmisítő hibák végtelen sorozatáról beszélhetünk. Szerintem. Pedig megpróbáltam.

Ha linkeket is publikálsz a közösség számára, kérünk csak olyan tartalommal tedd, ami nem ütközik jogszabályba.