Hősünk profi kerékpáros a 70-es években, noha igazság szerint mind a hős, mind a profi szót idézőjelbe kellene tennünk. Az amatőr státuszból nagy nehezen küzdötte fel magát, de sem fizikailag, sem lelkileg nem alkalmas arra, hogy igazán komoly versenyeket nyerjen. Ennek ellenére robusztus alkatú bátyja úgy dönt, hogy a menedzsere lesz, és nem hagyja, hogy öccse feladja. Mindeközben megismerhetjük a biciklizés hőskorát, amikor a győztesek először lettek igazi sztárok és érdekes dolgokat tudunk meg a doppingolásról, a csapatmunkáról, a szponzorrendszer kialakulásáról, vagy éppen a sportriporteri munka fonákságairól.
Remekül idézi meg a '70es évek hangulatát, a környezet, a karakterek hitelesek, jól ülnek a szövegek. Poelvoorde játéka, (testbeszéd, minika) egy igazi törekvő, szürke eminenciát varázsol a képernyőre, akinek szerencsétlenkedései annyira hétköznapi és mégis szórakoztató. Poelvoorde-et ebben a filmben láttam először - azóta más filmekben is - de elmondható, hogy alapvetően karakterszínész, és abban nagyon jó.
Jellegzetes humorával, szállóigévé vált jelenetek szövegével örök darabbá vált számomra. Nincs happy end de befejezés remek feloldást ad. Sokszor láttam, s vélhetőleg még többször fogom megnézni.
Aki szerencsés csillagzat alatt született és egyszerre kedveli a kerékpársportot a francia filmeket és az erre jellemző humort annak kötelező darab, a többieknek meg erősen ajánlott.