Egy bő vödör hollywoodi nyállal leöntött sokat ígérő,de keveset nyújtó film, amin látszik, hogy keményen rámentek az Oscárra, be is vetettek minden klisét, ami kell hozzá. Ritkán jön össze az ember életében az a konstelláció, amikor ideje és türelme engedi, hogy megnézze ezt a filmet, hát nálam ez megtörtént, de olyan volt, mint a kihányt sör: teljesen fölösleges. Kínok-kínja ez a film, inkább néztem volna meg az Onedin családot oda-vissza hatszor!
Akár akarjuk, akár nem, mindenkinek szembe kell néznie a halállal. Azt mondják, a halála pillanatában az ember 21 grammot veszít a testsúlyából. Néhány pénzérme, egy darabka csokoládé, egy kolibri súlya.
Vajon a lélek teszi ki ezt a 21 grammot?
Vajon ezt a 21 grammnyi terhet azok viselik aztán, akik túlélnek minket?
A film három emberről szól, akiknek érzelmi és fizikai értelemben egyaránt magasfeszültséggel telített sorsát egy baleset váratlanul egymásba fonja. Közös történetük a szerelem csúcsaira, a bosszú mélységeibe és jóvátétel ígéretéig ragadja őket.