meg mindig hatalmas
A Carandiru a világ egyik legnagyobb gyűjtőfogháza volt, amely Sao Paolóban működött egészen 2002-ig. Legnagyobb kihasználtsága időszakában a 3000 férőhelyen 8000 rabot tartottak fogva. Akkor vált igazán hírhedtté, amikor 1992-ben, egy lázadás alkalmával 111 rabot koncoltak itt fel. Habár a rendőrség arra hivatkozott, hogy önvédelemből cselekedtek, egyetlen rendőr sem halt meg az összetűzés során.
A szentek, pornósztárok és focisták képeivel borított cellában két rab, Lula és Dagger között elrendezésre váró vita zajlik. A hangulat feszült, mindenki tudja, hogy a börtön belső törvényei kemények és szigorúak. Egy másik börtönlakó, Black Nigger, aki afféle "bíró" a rabok között felmerülő konfliktusok eldöntésében, még időben megoldja a kérdést. Így fogadhatják a nemrég érkezett Doktort, aki türelmetlenül várta már, hogy megkezdhesse önkéntes orvosi működését a fegyházban.
A forgatókönyv Drauzio Varella könyve nyomán készült. Varella 1989 és 2002 között a Carandiru börtön orvosaként teljesített szolgálatot. Hector Babenco onkológusa volt, a kezelések során mesélt a rendezőnek a tapasztalatairól. Az eredmény egy sikerkönyv és annak filmadaptációja volt. Babenco és stábja engedélyt kapott, hogy a valódi börtön falai között forgasson hat héten át, mielőtt az állam lebontotta az épületet.
