...nem jó horror...nem néztem végig
Marie-t (Anastasia Hille - A gödör), a sikeres filmproducert még csecsemőként menekítették ki nevelőszülei a hatvanas években Oroszországból Amerikába. Családi tragédiákkal sújtott, sötét múltja azonban nem hagyja nyugodni, és negyven évvel később egy hagyatéki tárgyalás miatt visszatér, hogy kiderítse, mi történt a valódi szüleivel. Az örökölt családi birtokon azonban nemcsak soha nem látott testvérével találkozik, hanem ijesztő kísértetekkel is, akik az életére törnek. Marie és testvére, Nyikolaj (Karel Roden - Az utolsó bevetés, Hellboy, Halálos hajsza) hamarosan rádöbbennek, hogy újra át kell élniük a születésük utáni végzetes éjszakát, de úgy tűnik, ezúttal nem tudnak majd múltjukból élve elszabadulni.
Az Elhagyatva a végzetről szóló hosszú, múlhatatlan rémálom, amely nem is annyira szürreális, sokkal inkább ijesztő elbeszélő költemény. A megszokott "creature feature"-filmeknél artisztikusabb, a szöveggel és a lineáris történetvezetéssel szemben a vizualitással, a dinamikus hangeffektekkel ható alkotás.