A Persepolis című francia filmben egy iráni filmrendezőnő (Marjane Satrapi) idézi fel hazájában és külföldön eltöltött gyerekkorát.
A film címe az ősi Perzsiára, az i.e. VI. században alapított főváros nevére utal.
Egy erőteljes, fekete-fehér film, mely részben a valóságon alapul, részben a képzelet szülötte, egy film arról, hogy milyen volt az élet Teheránban a forradalmat megelőző időktől kezdve napjainkig.
Egy lebilincselő film, melyben egy kislány szemével látjuk a világot, aki nő és növekszik, miközben az országot, ahol él megnyomorítja az intolerancia és a háború.
Ennyire nem lehetsz "alultaplalt"... soha nem ertettem, hogy a hozzad hasonlo emberek, hogyan lehetnek annyira egyszeruek, hogy a kifinomult muvekben, a joistennek sem latjak meg a szepet, de a gagyi tucatszartol meg el vannak ajulva..(celzok itt a giccses, erzelmileg túlfűtött animedre ami ilyen ostobava nevelt)..
A leg borzasztobb az egeszben az, hogy te sosem fogod latni vagy tudni azt, mikor egeted magadat mas emberek elott az ehez hasonlo megnyilvanulasaiddal...mert nem tudsz kulombseget tenni jo es rossz, csunya es szep vagy izleses es gagyi kozott...sot...ugy tunik hajlamos vagy a gagyit valasztani mert az csillogo es fenyes...
Rettenetes te...