Solaris (1972) online

Kösz! Nagyon hiányoltam ezt a filmet! Nekem sokat számít!

@doktorkubb: Igen, Nyikolaj Kemarszkij és Borisz Nierenburg 1968-ban csinált egy változatot, ami szerintem sokkal jobb, mint Tarkovszkij filmje - az biztos, hogy sokkal hűebben követi a regényt. Nekem abban a szerencsében volt részem, hogy a Youtube-on megnézhettem, sajnos azóta minden példányát leszedték, amit ismerek.

Van akinek tettszik és van akinek nem. Ez így természetes. De az, hogy a díszletek b kategóriások lennének és a film is b kategóriás lenne - az nagy butaság és tájékozatlanságra vall. Ugyanis a b kategóriás jelző nem a színvonalra értendő - vagy az általunk vélt színvonalra -, hanem a költségvetésere értendő. Illetve a gyártók ismertségére és hírnevére. (Próbáltam röviden, tömören és érthetően fogalmazni). Tarkovszkíj szándékosan kerülte a sci-fi elemeket és ez miatt összetűzésbe is került Lem-mel. Mégis ez a film a kritikusok által az egyik legelismertebb tudományos-fantasztikus film. (Kevesen tudják, hogy időrendben ez már a második feldolgozása volt a regénynek.)

Nem kötött le, nem bírtam egy ültő helyemben végignézni, muszáj vot felállnom, közben kimennem, és ezt-azt megcsinálnom, miközben csak hallgattam. Ez valószinűleg az én hibám, mert nem értettem eléggé a mondanivalóját, lehet, hogy majd pár év múlva visszatérek rá, nálam 6 pont.

@Rosamund: Nekem főleg az a bajom a filmmel, hogy az eredeti könyv korszakosságát úgysem tudja átadni, kár is próbálkozni ... kellene már egy rendező, aki megcsinálja a tökéletes Solarist, és tényleg a regényt viszi filmre, annak minden rétegével egyetemben ... szóval a regényhez képest mindenképp gyengén teljesít ... egyébként önmagában egy értékes film, én évente kb. egyszer-kétszer megnézem, és ez azért már nagy szó.

Kedves MatetoMashi és Lanius! Tagadhatnám, de úgyse lehet, én odavagyok Tarkovszkij filmjeiért, a lassan hömpölygő képeiért, a hosszan kitartott snittekért, a sok premier plánért, a fekete-fehér technikáért, a ki nem mondott szavakért, vagy épp ellenkezőleg, a filozofikus monológokért. (Úgy tűnik, ellenemre van a 21. század csúcsra járatott kapkodása, mert ha jó filmeket kell mondanom, csupa ilyen "lassú" jut eszembe, a Rubljov, a Nyírfaliget, a Stalker, a Hetedik pecsét, az Amarcord, a Sziget, a Hóvirágünnep vagy épp a legek legje, a Szindbád.)
Szerencsére nem vagyunk egyformák, halálunalom lenne, ha mindenkinek ugyanaz tetszene. Sokszor még én se értek egyet magammal, a pillanatnyi hangulatomtól függ, hogy egy filmben mi üt szíven. De egy biztos, ha megkérdezné valaki, hogy mi az az igazán emlékezetes, örökre bevésődött képsor, ami elsőre eszembe jut, ha kimondom, filmművészet - szinte biztos, hogy Tarkovszkij ugrik be, épp az emlegetett eső a faházban, vagy a vándorok pihenése a patak partján a Stalkerből, vagy Rubljov alakja, amikor a karjaiban zokog a harangöntő fiú. Miért ezek? A fene se tudja. Nincsenek észérveim, csak nagyon eltaláltak.
Isten ments, hogy én fújjam a passzátszelet, nyilván nem attól korszakos egy mű, hogy én mondom, tökéletesen megértem, ha valakinek mindez nem jön be.

Egyetértek az előttem szólóval. Fontos mű Tarkovszkij Solarisa, de az "elvarázsolástól" azért messze jár, egy értékeket is tartalmazó, szerethető, de sok hibával is teli, a tökéletestől nagyon messze lévő B-film.

Rosamund szuperlativuszokat a hatványos köbön használó méltatását nem osztom. A Stalker esetében még csak csak, de ennél a filmnél... háát.. Nem rossz film, van mondanivalója, de azért az, hogy elvarázsolt volna, vagy hogy annyi rétege lenne, a "döbbenetes" képsorokat is említve, az több mint erős túlzás. Tátott szájjal bámulni.. mégis mit Rosamund? De most komolyan.. Egy jelenetet említs már légyszíves ami olyan megdöbbentően fenomenális lenne. Ami az "esőt" illeti a faházban, hát az inkább kannából csorgatott vízfolyás, mint eső.. Teljesen szokványos kameraképek, ha rosszindulatú lennék, azt mondanám, főiskolás munka vagy még az sem. Egyáltalán nem egyedi a látásmód és tökre nem borzongtam bele. És nem azért mert a Rambo filmeket szeretem. Szeretem a filmművészetet Fellinitől Woody Allen-ig és vissza Ridley Scott-tól Stanley Kubrick-ig, de ez, már meg ne bántódj, nem művészet, hanem egy Stanislav Lem regény egyszerű megfilmesítése b kategóriás díszletek között.

Szerintem a filmművészet elmúlt 150 évének talán legcsodálatosabb és legmegrázóbb képsora, amikor Kris szüleinek a kis faházában esik benn az eső.
A sci-fi csak körítés, álca ahhoz, hogy Tarkovszkij elvarázsoljon bennünket valami egészen mással - filmjeinek annyi rétege, annyi döbbenetes képsora van, hogy csak tátott szájjal bámulni lehet. Elképesztően zseniális fickó volt, annyira egyedi látásmóddal, hogy beleborzong az ember. Technikáját könnyű megfogni: borzasztóan hosszú (akár 8-10 perces!!), egy kameraállásos snittekkel dolgozik. A tartalom viszont már egyáltalán nem egyszerű, filmjei nem adják könnyen magukat, senki ne számítson könnyen emészthető csacskaságokra. Mindössze hét filmet készített - akár egy hétvégén meg lehet nézni a teljes életművét. De hét elévülhetetlen remekmű nem mondható elpazarolt életnek.

Imádom ezt a filmet meg a Stalkert is.Megdöbbentően jó film a 70-es évekből a Szovjetunióból