Tipp: a film 3 nagy egységből tevődik össze: fő cselekmény, mellékszál, prológus- ennek megfelelően kell értékelni. Szerintem 6-os, visszatérő illogikátlan elemekkel ugyan, de azért könnyen értelmezhető. Egy tipik (sajnos ismétlődő jellegű) frame problémám van vele- a karakter ne menjen le a sötétbe, ha nem hordoz üzenetet az ,,alámerülése". Normál ember ugyanis nem megy le egyedül éjszaka semmi sötét verembe/alagútba vagy bárhova otthon sem, nem még ismeretlen helyen. Sokan alapvetően is rettegnek a sötétségtől- vannak akik kinövik és vannak akik nem. Ezt a pszichoanalitikusok egzisztenciális szorongással és a tudattalantól való félelemmel azonosítják -afféle alapdrive-nak is tekintik (evopszichó azt is megemlíti, hogy mivel a szaglóagy funkciója evolúciós szinten lecsökkent, így az ember nagymértékben a vizuális ingereire támaszkodik- ezért az aktív túlélés érdekében alapvető belső késztetés az alacsony látási viszonyok elkerülése- míg a veszélyes szituációk kerülése/vállalása elsősorban temperamentum (neurobio) függő. Sőt, mivel a sötétben az emberi képzelet aktívabb (gyakorlatilag az agy kitölti az ,,üres teret" információkkal (amelyek gyorsan kapnak érzelmi visszacsatolást és válnak kvázi-valósággá; jobban működik a(z auto)szuggesztio is)) az analitikusok és az antropológusok is a sötétségben fellelhető rejtett personák, archetipikus formák, ideák, infók dinamikájáról írnak- amelyet a tudattalanban megjelenő kollektív örökséghez vezetnek vissza: amitől már csak egy lépésre vannak a barlangrajz szimbolikák és az elmefilozófusok valóság és szabadság relativizálására használt barlang hasonlata.) Én általában innen indulok ki, ha a film a ,,sötéttel" kollaborál- ha csak krimi vagy simán para-ezo és nem akar többnek látszani, az még mindig jobb (mégha gyengécske is), mint valami ami több akar lenni, és kevés marad a megjelölt műfajában.