Key Largo online (1948)

A klasszikus gengszterfilm egyidős a hangosfilmmel, nélküle meg sem jelent volna, de létrejöttében nagy szerepe volt a húszas évek végének Amerikájában eluralkodó kollektív depressziónak is. A hangosfilm és a korszellem nászából öntörvényű, egyben simulékony bűnfilm-típus született: öntörvényű, hiszen kezdetben nagy vehemenciával szakadt neki számos, a harmincas évek elején már nagy múltúnak nevezhető zsánernek (a westernnek, a thrillernek, a melodrámának), és simulékony, hiszen idővel a betámadott műfajokkal megpróbált szövetséget kötni. A gengszterműfaj karaktere olyan, mint középponti hőséé, agresszív és alakoskodó, izgága és mohó, vagyis fenemód önveszélyes. A műfaj önpusztító hajlamaival magyarázható, hogy az 1930-as repülőrajt (a Kis Cézár című film bemutatása) után alig másfél évtizeddel (az 1948-as Key Largóval és az 1949-es Megszállottsággal) már temették is, és bár kaméleontermészetére mi sem jellemzőbb, mint hogy a mai napig újabb és újabb álöltözetben vissza-visszatér, az 1930 és 1949 között kivívott presztízsét nem tudta helyreállítani. (..) A Key Largo már a címével a mélyrepülést jelzi, John Huston rendező az Egyesült Államok legdélebbi pontjára, Florida csücskére helyezi filmje sztoriját. A harmincas évek elejének barázdált lelkületű gengsztere köszön vissza a filmben, immár barázdált arccal, megöregedve, visszainfantilizálódva, kiesve a pikszisből, de a nagy revivalról hagymázos ábrándokat kergetve. A Key Largo a végtelen és terméketlen nosztalgia filmje, zilált formanyelvével (tengelysértések, kontinuitás-hibák) is egy temető felé tartó műfaj képét nyújtja. (Pápai Zsolt, filmvilag.hu/Halotti beszédek,2005/07)u201EAz első vagyok! A legjobb!u201D u2013 henceg Tony Camonte (A sebhelyesarcú). u201EA pénz fontos, de nem a legfontosabb. Valaki akarok lenni! Akire felnéznek.u201D u2013 mondja Rico (Kis Cézár). u201EJohnny Rocko több volt mint egy király... Ő volt a Mester.u201D u2013 mondja Bogait (Key Largo). Még nagyobb party lesz, mindenből még több lesz, tervezgeti Big Loui A sebhelyesarcú első képsorában, mielőtt rajtaüt gyilkosa, aki maga is kielégíthetetlen vágy terméke. Budd Boetticher Gyémántláb tündöklése és bukása című filmjében az utcai csata után holt kezet látunk az ékszerész kirakatában. Kincs felé nyúl, melyet már nem ért el. A világ kirablása erősíti a szubjektum-objektum viszonyt míg a boldogság feloldja, gyengíti. A világot kifosztó gengszter így magát is kifosztja, mindent megkaphat, de mind csak az éhséget fokozza, a feszültséget növeli. A sebhelyesarcúbeli Tony lakásával szemben neonreklám hirdeti: u201ETiéd a világ!u201D u201ELátod azokat a fényeket? Ott a helyed!u201D u2013 vonja az ablakhoz Rocky (James Cagney) a habozó szociális gondozónőt (A villamosszék felé). Flaherty, a Kis Cézár rendőre száraz puritán, a gengszter Rico álmodozó. Hasonlóképpen a Fehér hőségbeli Cody (James Cagney) és anyja is álmodozók, sötét, nagy álmokkal. Mama mesélt a trójai falóról, a mama meséje ihleti a legnagyobb vállalkozást, Cody tankkocsit vásárol, a tartályban csempészve be a bandát az akció színhelyére. A likvidálásra megérett u201Eöregeku201D szeretik az életet, az ifjú gengszter nem tud élvezni, de mindent megszerez, amit mások élveznek; a képek, árnyak világában él. Nem az új ruha, nő vagy autó lenne az igazi beérkezés, hanem kijutni az árnyak világából. (Király Jenő,filmvilag.hu/A bűn prófétái,1991/02)