A film a mese és a valóság speciális keveréke.
Történet egy furcsa fiatalemberről, Bulcsúról, az ellenőr társakról egy rivális ellenőr csapatról, és mindarról, ami körülöttük van.
Az utazók és a jegyellenőrök -jól ismert- drámai, de legtöbbször komikus viszonyáról.
Egy kegyetlen gyilkológépről, aki utasokat lök a metró elé, és a metróvezetőség embereiről, akik számára csak egyetlen fontos szempont létezik az utasok metróba vetett hite.
Egy időről-időre feltűnő különös alakról, a Gyalogkakukkról akinek kedvenc szórakozása, hogy magára haragítja az ellenőröket, hogy azok heves izgalmak közepette üldözni kezdjék a folyosókon, a peronokon, a mozgólépcsőn és a sínek között. Béláról, a bukott mozdonyvezetőről, aki most "csak" metrókocsi vezető.
Szofiról, - Béla lányáról, akinek kedvenc időtöltése, hogy naphosszat metrózik. Ő lesz a "nagy ő", akibe Bulcsú első látásra beleszeret. A véletlenek furcsa sorozata Bulcsúra tereli a vezetők gyanúját. Vajon nem ő az a rémalak, akitől rettegniük kell az utazóknak? Pedig az új szerelemmel, Bulcsú számára megint értelmet nyert az élet...
Csak egyetlen út marad nyitva: Bulcsúnak el kell kapnia az utazók gyilkosát.
Amúgy tényleg zseniális, alapmű a film a magyar filmgyártásban. Antal Nimród szinte tökéletesre csiszolgatta, míg az elkészítéséért küdött.
Érdemes figyelve, többször megnézni. Nekem évekkel később így esett le, hogy legalább három rétege van, és nem kettő, mint szokták gondolni.